Novella

 

Örök harc

A novella meghallhatható hangoskönyv változatban, lentebb szövegesen.

Mobiltelefon használatnál fordítsd vízszintesen a készüléket,

ha nem alkalmazkodik az oldal, állítsd be a mobil készülékedet,

hogy alkalmazkodjon a szöveg alkalmazkodjon az elfordításhoz!

Sok szeretettel: Attila

Novella

Örök harc

Műfaj:

Novella

Szerző: Benkó Attila

A szíve hevesen vert, a múlt képei egyszerre sajdították és mulattatták legbelül. Nem gondolta volna, hogy emlékei tárházából újra elő fogja venni erőltetett biztonsággal lezárt és kezelt, kudarcokkal tarkított múltját. Egykor ragyásra szaggatta már szíve mélységeiben őgyelgő tudatalatti megéléseit és ehhez tapadt bénító érzéseit, és most mégis feltekerte bensőjében magát a gondolat és az érzés, olyannyira, hogy kibuggyant könnycseppekkel nyugtázta annak vulkanikus megjelenését. Talán azért tört utat ily buzgón a gondolat és az ahhoz társult érzet, mert kinn napok óta igazi tavasz lett, és ilyenkor minden megújulni, újjáéledni akar és minden bizonnyal így van evvel a bátorság is.

Mindig arra élezte önmagát, hogy daliásan kiálljon saját elhatározásai mellett. Alaposan végiggondolt mindig minden részletet, kisöpörve a hibák összes lehetőségét is. De amikor tettekre a került a sor, motiváltsága eszeveszetten menekülőre fogta, és gyáván eltávozott tőle a korábban felturbóztatott bátorság is. Minekutána tudatosította magában, hogy bátorsága megint lenn maradt, mint folyók fenekén a hordalékkavics, visszahőkölve siratta újra és újra a meg nem lépett útjait.

A bátorság ezért messze lakott tőle, így szerencsétlenségére sose tudott vele kezet fogni. Pedig legszívesebben nem csak kezet fogott volna vele, hanem végeláthatatlan örömmel átölelte volna is, mint rendes szülő a gyerekét, hogy felemelje pici lelkét. Mindig irigyen szemlélte legidősebb rokona határozott jelenlétét. Bátor élete kikövezett út volt a sikerhez. Nem értette, hogy Ő miért nem tud rálépni erre az útra. Az akarás megvolt, a szemében lángolt a vágy is, csak azok a semmirekellő félelmek ne győzedelmeskedtek volna újra meg újra. De még mennyire hogy győztek. Ha a félelem olimpiai játékokon mérhető és értékelhető lenne valamilyen kütyüvel, akkor Ő bizton benevezhetne erre a játékra, mert abban egészen biztos, győztes lenne.

A szíve most még hevesebben vert. Verejtékcseppjei már kezdték átáztatni frissen mosott fehér ingét, s orrában érezte izzadtságának felszálló párolgását. Egyszerre érezte magát elveszettnek és lehetőségek újra megteremtőjének. Gondolatai villámgyorsasággal cikáztak. Azon igyekezett, hogy valamiképpen kordába szedje azokat, hogy végre szemezgetni tudjon lehetőségei rostájából aláhulló reménymagvakból. Becsukta szemét, mindkét kezét combjaira helyezte, lélegzetvételeit lelassította. Ebben a mély csendben tisztán érezte, hogy nyaki verőere ütemesen lüktet, ezért bal kezét rátette, hogy visszafogjon heves zihálásából. Kezdett alábbhagyni a lüktetés.

Elméje most újra felhozta a mélységben már egyszer jól lezárt és úgy tűnt, gondosan lepecsételt érzést, a csillapíthatatlan csalódottságot. Pedig mennyit dolgozott azon, hogy gejzírszerű akarni vágyása megszülje színes képzeletét, melynek főszereplője a bátorság. Most azt kívánta, hogy ez az érzés inkább örökre tűnjön el a feledés homályába, hogy soha többé ne kelljen csalódnia saját maga személyében és ezzel együtt ne kelljen fürödnie újra és újra az önbizalom hiányának pocsolyaízű saras vízében.

De most úgy tűnik, nem tudott teljesen megszabadulni elméje támadásaitól, talán nem is akart. Még egy próbát megér, gondolta, és ezzel együtt utat nyitott az újragondolás ajtajának, melynek rozsdás és vastag lakatja azonnal szétpattant az újra feléledő reményteli érzés szakító erejétől. Olyan érzés ez, mely képes megújult lendületet adni a rég lezárt gondolatok bilincseiből való szabadulásnak.

Tudta és porcikáinak minden ízében érezte, hogy a bátorság végre szabaddá tehetné kínzó önbecsüléshiányának maró hatásaitól. Kezdett tehát tervezni, kombinálni, a mit tesz akkor ha, meg a hogy lesz akkor, ha kérdésekre válaszolgatva saját gondolatainak. Olyan mélyre merészkedtek megélései, hogy kezdte a gyermekkora óta végeláthatatlannak tűnő alagút végét látni, melyről most úgy gondolta, hogy belőle napfényre érten bizton esélyes, hogy győztesen kerüljön ki a magával vívott eddig könyörtelenül a félelem által mindig diadalt aratott harcból. Olyannyira élte merész gondolatának minden zugát, hogy sikertől dagadó lelke arra késztette, felálljon székéről. Elkezdett izgatottan fel és alá járni, közben kezeit dörzsölgette, és félhangosan biztatgatta magát.

Ilyen lelkes utoljára két éve volt, amikor a szomszéddal akart beszélni. A szomszéd vadul csaholó kutyája ugyanis még éjjelente is dolgozott és csak kis szüneteket tartott egy-egy jelzőugatás között. Ez így ment hat hónapon át, tavasztól egészen őszig. Allergiás lett a csoportosuló macskahadra, látványuk eszement csaholásra késztette, miközben még teste is beleremegett az ugatásba. Macskából meg akkor volt egy vagonnyi. Úgy elszaporodtak, mint a békén hagyott patkányok. Éjjelente valóságos macskainváziók voltak. Csoportban vonultak, alkalmanként úgy tűnt, mintha szervezetten szétszóródtak volna. Olyan büszkén és bátran járkáltak az udvarokban és a kertek alatt, mint egy nagy létszámú hadsereg, mely annak tudatában érzi hatalmi előnyét, hogy sok tagból áll.

Szóval ugyanazt érezte most is, mint akkor. Lelkesedését hirtelen meginogtatta emlékeinek egy igen mélyen letapadt darabja. Miután ugyanis két napig készült csak arra, hogy szomszédjának majd bátran feltárja, mennyire őrjítő az éjjeli helyzet, rászánta magát, hogy lépjen. Lépett is. De lépése kapcsán kibicsaklott elszántságának jelképes bokája, amikor arra került volna a sor, hogy megnyomja a csengőt. Lavinaszerű izzadás bénította meg, hőhullámok kínozták, és mindkét keze remegésbe kezdett, mint a nyárfalevél az enyhe széltől is. Olyannyira átjárta porcikáit a félelem, hogy alig tudott hazatalálni, mert a valóságban látott ugyan, de felfogni nem tudta a képeket, melyek kidülledt szemei előtt tárultak fel. Miután nehezen bár, de rájött, hogy rossz irányba indult el a csengőtől, végre irányt váltott, és remegő léptekkel
hazasietett.

Ráült a székére. Nem is ráült, szinte ráesett. Remegett a gyomra a kudarctól való félelem látszólagos győzelme miatt. Sajgó fájdalma arra késztette, lefeküdjön ágyára. Elterült, mint egy meglőtt vad. Mozdulatlan várta, hogy gyomra szétszóródott nyilai ütötte sebek vajúdásszerű fájdalmai enyhüljenek. Úgy elfáradt minden testrésze ebben a kínban, hogy szemeit sem bírta tartani. Lecsukódtak pillái, mintha ezernyi ólom súlyai nehezedtek volna rájuk. Mély álomba merült hét órán át. Kinn az utat kezdték törni izmos munkások erős gépekkel, mert a polgármester, akit mindig hizlalt az exhibicionizmustól fűtött vágya, ami főleg választások előtt duzzadt fel igazán, elrendelte az útfelújítást. Az erős gépek igen-igen erős zaja se volt felébresztő hatással mélyben létére, sőt még az sem, hogy vagy hétszer csengettek be hozzá, mert szerettek volna vizet kérni tőle.

Nem hallott semmit, nem érzett semmit. Testének védelemszerű válasza volt mindez. Védte Őt a sokkszerű megélések kéretlenül támadó ütéseitől. Olyan ez, mint amikor valakit golyó ér. A rendkívül nagy bölcsességgel kitalált és megalkotott emberi bensőnek reagálása ájulást hoz, így védve meg a fájdalom okozta sokktól a meglőttet. Este kilenckor ébredt fel. Éjfélig hagyta magát elernyedve, pihenéstől átitatott békés állapotban. Természetesen egész éjjel fenn volt. Újra eltemette, majd újra elővette lelke kínjának szánt gondolatait. Egyszerre erőt vett rajta a tudatalattiban élő valami által irányított lépésre szánt akaratgyengülés, ami magával hozta a beletörődés okozta nyugalmat. Beletörődött abba, hogy nem megy a váltás még. De elhatározta, nem adja fel.

Egy hónap múlva:

Egy reggelen újra elővette és leporolta régi elhatározását. Arra jutott elméjének viharai közben, hogy kihagyja a viaskodást szító mi lesz, ha elnevezésű előre legyártott képeket. Nem törődik avval, mi lesz, ha, meg hogyan lesz ha…., hanem felkerekedik rongyosra ült székéből, és bármit hozzon ez a nap, tesz magáért, mert végső soron nem veszíthet semmit. Legfeljebb egy nemleges választ kap, de végül is a válaszra kíváncsi. Felállt, elővette és felöltötte legszebb ruháját, miközben kínosan ügyelt arra, ne kezdjen bele elméje a kombinálás bűvös és ijesztő folyamataiba.

Elment szíve legkedvesebbjének háza elé. Nem várta meg, hogy remegjen a keze, gyorsan benyomta a csengőt, majd teljes nyugalommal várt. Várakozása megüresített elmével kéz a kézben működtette békésen verő szeretettel átitatott szívét. Egyszer csak kinyílt az ajtó, előtte állt szívének kincse, majd határozott köszöntéssel kimondta azt neki, amit sose tudott. Most várt a válaszra. Így még semmire sem várt jobban, még a levegőben szemtelenül cikázó legyet is lehetett hallani, de most nem engedte magát érzései által vezettetni, fogta lelkének gyeplőjét, azt a rakoncátlant, amelynek irányítását mindig átvette a jól ismert félelem.

Megszületett a válasz! Szeme ekkor tágra nyílt, szíve heves dobogásba kezdett, arca végre fénylett, mint a nap. Kezei és térdei hirtelen remegni kezdtek, de már nem a félelemtől, nem a csalódottságtól, hanem a végtelen lehetőséget adó boldogságtól. Kapott egy lehetőséget az élettől egy randira. Önfeledten, szökdelve ment haza, mint egy végtelenül boldog kisgyermek, aki biztonságban érzi magát szülei gyűrűjében. Szobájába érve még fokozottabban ugrált határtalan örömében. Lelke végre helyére billent, mintha egy helyeslő mosollyal nyugtázná nagy bátorságát. Bensőjének nemrég még uralkodó félelme mintha csak kis pontocskává zsugorodott volna össze, könyörögve a túlélésért, melyet csak a belső bíró, avagy a jól ismert lelkiismeret és a hozzá szorosan kapaszkodó és bátorsággal társuló önbizalom szüntethet majd meg.

A novella szerzője: Benkó Attila

 

 

 

 

Vers szerető is vagy? Az oldalon találhatóak versek. Itt keresd: Vers, versek

Novella érdekel? Az oldalon vannak novellák. Itt keresd az összeset: Novella, novellák

A honlap a felhasználói élmény fokozása végett sütiket használ. Elfogadásáért kattintson a gombra! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Ablak bezárása