Vers

Az utcát járva furcsán érzem magam,

vérzek több sebből, és érzem, ettől vagyok

gyenge, mások nagyok, arcom arctalan,

s hasztalan most bármi, mert sorvadok.

A Nagyoknak nem számít az, hogy élek,

nem vagyok senki, a bensőm ezt zengi,

csak üres óratok, mely órát éhez,

szakadt zászló, mely magát ki nem lengi.

 Hervadok!

Feszít, hogy veszítenek reményeim!

Ki mondja majd azt, hogy : jöjj, itt vagyok?

Ki nyújt majd jobbot? Vannak erényeim!

Várom a kezed, s addig csak ballagok!