Vers

 Csak ballagok…

Az utcát járva furcsán érzem magam,

vérzek több sebből, és érzem, ettől vagyok

gyenge, mások nagyok, arcom arctalan,

s hasztalan most bármi, mert sorvadok.

 

A Nagyoknak nem számít az, hogy élek,

nem vagyok senki, a bensőm ezt zengi,

csak üres óratok, mely órát éhez,

szakadt zászló, mely magát ki nem lengi.

 

 Hervadok!

 

Feszít, hogy veszítenek reményeim!

Ki mondja majd azt, hogy : jöjj, itt vagyok?

Ki nyújt majd jobbot? Vannak erényeim!

Várom a kezed, s addig csak ballagok!

 

 

Vers ajánló

Az “Tudom már, mi a szeretet” című versemért kattints az alábbi gombra!

Novella

Novella szerető is vagy?

Az oldalon találhatóak novellák. Némelyik hangoskönyv formában is.

Itt keresd: Novella-novellák-hangoskönyv

A honlap a felhasználói élmény fokozása végett sütiket használ. Elfogadásáért kattintson a gombra! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Ablak bezárása