Vers

Az erdő csendje ma rezzenéstelen,

pihen a béke a fákon,

a téli vadak békésen figyelnek,

s könnyen jön szemükre álom.

Az éneklő madarak sem csicseregnek,

figyelik ők is a csendet,

örülnek a hulló hópehelynek,

várják, ez idill mit rejtet.

A kerti kispatak is majdnem megáll,

mert álmatag hat rá a csendkép,

élvezi, betakarják a friss pelyhek,

s takarót kap éjjel, kétrét.

A vadász most nem megy fel a lesre,

puskája nincs ma a vállán,

vacsoráját bicskával eszegetve,

csak nézi a szép telet némán.

Csodás ez a nyugalmas téli kép,

megleltem én is a békém.

látva e hatalmas szépséget,

tudom már, mi ez. Szeretet.