Vers

Jókedvem volt író szobámban,

kályhám is szórta lágy melegét,

hát felkutattam régi tollam,

hogy fessek egy-két új versikét.

Törtem magam egyre-egyre,

keresvén a nagy gondolatot,

de reményeim estek szerte,

a meleg is már kialudott.

A költő is csak ember, mondtam,

ekképp vigasztalva magamat,

ezért most azt a címet adtam,

hogy az ihletés ma elmeradt.